Leírás
Kegyelem van a szorongattatásban,
de ha körülvesz a börtön, van kiút!
Visszanézve az utamon sem odalenn, sem idefenn,
biztos, soha nem voltam egyedül!
Valaki átkarolt a tűzben,
végig mellém állt,
valaki visszafogta a szélvészt,
a tenger hullámát.
Hogyha elfeledném egyszer,
ki tett szabaddá,
a kereszt üres fája
emlékeztet rá.
Valaki átkarolt a tűzben!
Hitelem kifizetted, a láncom a porban.
Nem uralja a szívemet többet a bűn!
S hogyha újra inog a láb, megcsal a szem, remeg is a kéz,
nem hajlik meg soha már a hát,
mert a te szent karod öleli át!
Valaki átkarolt a tűzben,
végig mellém állt,
valaki visszafogta a szélvészt,
a tenger hullámát.
Hogyha elfeledném egyszer,
ki tett szabaddá,
az elgörgetett szikla
emlékeztet rá.
Valaki átkarolt a tűzben! x4
A szemem lát már: a sötétség
menekül a fényedtől.
A fülem hall már: a dicséret
szava zeng a mennyekből,
s belereng a föld: a rabok már
szabadok a börtönből!
Közel a mennyország!
Közel a mennyország!
Te vagy Úr, te vagy Istenem,
a neved Jézus,
aki volt, aki van, s aki eljövendő!
Tudom, nincs az a hatalom, sem odafenn, sem idelenn,
ami kiszakíthat a te kezeidből!
Valaki átkarolt a tűzben,
végig mellém állt,
valaki visszafogta a szélvészt,
a tenger hullámát.
Hogyha elfeledném egyszer,
hogy milyen jó voltál,
tudom a harcaimban ott vagy,
hűséges Király!
Hozzászólás írása