Ábrahám blues

Em7                       A7        Em7                            A7

Ábrahám, Úr városában élt, mint más a családjával

Cmaj7                         Hm7                       Am7                                   Hm7

Nem volt különös az akkor élők között, de Isten elhívta, s vele szövetséget kötött

Em7, A7

Erről szól az Ábrahám blues

A városban, hol élt, oly sok bálvány. Otthonokban, s lent az utcán

Napisten, holdisten, nekik ünnepet rendeznek, farsang és karnevál

Imádják őket, a követ és a fát

Ábrahám nézi ablakából a tömeget ott lent, ahogy kavarog és táncol

Tőle oly távol áll,  ez az ünnep meg nem hatja

Szívében másfelé megy a gondolatnak útja

Így beszélt: Kell legyen valahol egy Isten. Ki mindenek fölött áll, hasonló nincsen

Ki a fákat elültette, a folyót kiöntötte, s mikor még semmi nem volt

Az egészet elkezdte, egy Mindenható Úr!

Igen Őt keresem, őreá szomjazik lelkem

Nincs már semmi más miért érdemes élnem

Csak azért, hogy ezt az Istent megismerjem, s övé legyek

Házam népe, figyelj jól, a bálványokból elég volt

Dobjátok el őket, tisztelni ne kelljen, ezentúl Istenünk a Mindenható Isten!

Így történt, hogy a várost ahol éltek, elhagyták, új útra tértek

Nagy család mindenestől elköltözött messze. Idegen Istenekkel

Nem fértek össze. Oh, nem..

Évek teltek, új helyen éltek, gyarapodtak, fiaik születtek

Ábrahámban napról – napra erősödött hite, míg egyszer csendesen legbelül megszólalt az Isten:

Ábrahám, én vagyok az Isten, akit keresel, figyelj rám, eredj, költözz el innen

Indulj arra  a helyre amit én adok neked és a te magodnak

Igen, mert nagy néppé teszlek

És megáldalak és a Föld minden népét Fiadban, Jézusban hozz majd örök békét

Ezen a szent napon veled szövetséget kötök

S ezentúl így legyen Isten, s ember között békesség