A mennyben fent

Verse 1

Verse 2

Verse 3

                     D      ^G/_D     D                         H^m     F^#m

A mennyben fent a trónusnál, Krisztus értem közbenjár,

                  G ^D/_F# A⁷ H^{m     Hm}/_A   G     E^m    Em/_A  D

Nagy főpap, é - gi kezesem, örökre biztos vé – del - mem.

              G              D                G     E^m7     H^m

Markába véste nevemet, szívébe írta, nem feled,

^D/_A      G ^D/_F#  A⁷    H^m   Hm/_A      G         E^m7  H^m

Örökké ő lesz pártfogóm, elnémul minden vádolóm,

^Hm/_A      G        E^m   Em/_A   D

Elnémul minden vá – do - lóm.

Mikor a Sátán megkísért, és vádol megbánt bűnökért,

Jézusra nézek, áldom őt, a bűneimből megmentőt,

Ő halt meg minden vétkemért, a bűntelen a bűnösért,

Isten, a bíró fölmentett, Krisztusra nézve engedett,

Krisztusre nézve engedett.

Ime a Bárány – ő van ott, feltámadt és üdvöt hozott,

Ő mondta: “Megváltód vagyok”, nem vonja vissza, mit adott.

A Bárány vére volt az ár, Őnála többé nincs halál,

Krisztusban üdvöm készen vár, ott fenn az Isten trónjánál,

Ott fenn az Isten trónjánál.[1]